Önkéntes Tűzoltó Egylet
A község közel 800 éves műemlék templomáról, 400 éves iskolai oktatásáról és a közel 160 éves Önkéntes Tűzoltó Egyletéről nevezetes, amely alakulásától napjainkig megszakítás nélkül működött és reményeink szerint még több centenáriumi ünnepséget meg fog érni. Egyik ősi imánk könyörgése így hangzik: “… tűztől, víztől, égiháborútól, hirtelen halálról, kétségbeeséstől, gonosz ember szándékától…” A hat csapás közül három tűzzel kapcsolatos: a tűz, az égi háború /villámcsapás/ és a gonosz ember szándéka. Mint tudjuk a hagyományból, falunkban is a gonosz ember gyújtogatása miatt, a falu történelme folyamán a javak sokasága vált a tűz martalékává. Falusi környezetben ma is önkéntes tűzoltó egyletek látják el a tűzvédelmet, minden ellenszolgáltatás nélkül, azért az erkölcsi elismerésért, amit a lakosság és a község vezetőitől kapnak. A tűzoltóság feladata a tüzek megelőzésének megszervezése, tűz esetén a mentés, a keletkezett tüzek lokalizálása, és a tűzoltás.
A Tűzoltó Egylet megalakulásának körülményei
A tûzoltó laktanyákban egy 1960-as években készült zászló található amelyen az 1849-es évszám olvasható. Feltételezéseink szerint az Önkéntes Tûzoltó Egylet ennél jóval régebbi. Feltételezésünket a tûzoltó színek elhelyezésére alapozzuk.a tûzoltó felszerelések raktározásához szükséges színeket rendszerint könnyen megközelíthetõ helyekre a főutak mellé helyezték el. Alfaluban a Feltízi tûzoltó szertár a Belső utcában / akkor Mikó utcában /, Alszeg tízesben a templomtól nyugatra, a Békény melletti utcában, a Központban a csomafalvi úton és a mai piac helyén voltak és vannak elhelyezve. 1823 előtt ezek voltak a főutak, ugyanis a mostani főutat 1823-ban kezdték építeni. Ha ennél későbbi korban építették volna a tûzoltó laktanyákat, akkor bizonyára a mostani fõut mellé építettek volna. Egy másik okiratban, az egyház község Procollumában, 1822-ben a tisztviselők között találjuk “Supermo vigilianum Praefecto D. Márton”, amit magyarra fordítva úgy is lehet értelmezni, hogy D. Márton tűzoltó főparancsnok. Ha az utóbbi két feltételezést nem is fogadjuk el, az 1849-es évszámot, mint olyant, hogy akkor már létezett tûzoltó egylet, hitelesnek kell tekintenünk. Ettől az évtől számítjuk a 159 esztendőt.
A hivatalosan bejegyzett Önkéntes Tűzoltó Egylet
Az Országos Levéltárban egy olyan okmányt találtunk, amely a Magyar Királyi Belügyminiszter a 36272/1877 szám alatt jóváhagyta a gyergyóalfalvi Önkéntes Tûzoltó Egylet alapszabályát. Az egylet célja “a községben lévő épületek s annak mindennemű vagyonát védeni, továbbá a közelebb fekvő helyiségekben veszély esetén gyors és erélyes segélyt nyújtani”. Az egylet igazgatótanácsból és tagokból áll. Az igazgatótanács a megválasztott elnök alatt: a főparancsnok, alparancsnok három osztályparancsnok / mászó-bontó, szivattyús, rendfenntartó / ,két segédtiszt raktárnok, egyleti orvos és hat szakaszparancsnok. Ennek az alapszabálynak az alapján működött Egylet 1934-ig.
A Századfordulón
A századfordulón a falu történelmében a legnagyobb tüzek pusztítottak. Minden esztendőre több tűzeset esett, köztük is az 1902 áprilisi tűz, amely 262 családot tett hajléktalanná. Ennek a tűznek a keletkezését gyújtogatásnak tudták be. Ezek a tűzesetek késztették arra a község vezetőségét, hogy a régi korszerűtlen fecskendőket, az akkor korszerűnek nevezhetőkkel cseréljék ki. Így , 1885-ben, a később 2-es számmal jelölt fecskendőt 900 forinttal, 1892-ben a későbbi 3-as számmal jelölt fecskendőt szintén 900 forinttal, ugyanebben az évben az 5-ös számú fecskendõt 800 forinttal, míg 1904-ben két fecskendőt vásároltak egyenként 2000 koronával. Az utóbbiak légüstös fecskendők voltak. Ezt az áldozatot a községnek meg kellett hoznia, mivel a tűzveszély mindig fennáll. Az 1900-as összeírás szerint Alfaluban téglából vagy kőből csak 11 ház, fából 1306 ház épült. Cserép, pala vagy bádog tetővel 75 ház, zsindellyel vagy deszkával 1238 ház volt fedve. A gazdasági épületek mind fából készültek és deszkával voltak fedve.
A két világháború között
Az első világháború alatt a tűzoltók nagy része bevonult a hadseregbe. Szerencsére a háború alatt nagyobb tűzesetek nem voltak. A meneküléskor, 1916 augusztus és novembere között a visszavonuló csapatok több épületet felgyújtottak, de nagy kiterjedésû tüzek nem voltak. A háború alatt a hősi halottak között igen sok tûzoltó volt vagy került fogságba, úgy, hogy 1920-ban az Önkéntes Tûzoltó Egyletnek alig volt 20 tagja. Az 1920-as évek az építkezések /létszámban/ évei voltak. Az új tagok csak feddhetetlen jellemű férfiak lehettek, akik letették a fogadalmat. Az új tagok kiképzésére nagy gondot fordítottak. Kéthetenkénti összejöveteleiken elméleti kiképzést kaptak, vasárnap reggelenként feltételezett tüzek eloltását gyakorolták be. Ekkor a tûzoltó egyletnek 80 tagja volt. Ha a húszas évek a szervezeti építkezések éve volt, a harmincas évek műszaki felszereltségek megerősödése, a kulturális és a sport tevékenységek kiteljesedésének az időszaka volt. 1931-ben a már leromlott állapotban lévő tűzoltó laktanyák helyett újakat építettek. 1929-ben új egyenruhákat készítettek. Az egyenruhákat Gáspár Balázs egyenruha szabónál készíttették. A régi fecskendők ugyan jó állapotban voltak, de az idő eljárt felettük. Szükségessé vált korszerűbb, nagyobb teljesítményű motoros fecskendőre. A közbirtokosság közgyűlése még 1928-ban 150,00 lejt szavazott meg egy motoros fecskendő beszerzésére. A pénzhez csak 1933-ban jutottak hozzá amikor Brassóban megvásároltak egy kisebb teljesítményű motoros fecskendõt. 1934-ben a községtől kaptak 2000 köbméter fát egy nagyobb teljesítményű fecskendő beszerzésére. A fa értékét meg is kapták, de a község kölcsönképpen vissza is kérte. Nemsokára megkapták a pénzt és megvásárolták a motoros fecskendõt. 1934-ben fogtak hozzá a tekepálya építéséhez. Egy korszerű, betonalapú versenypályát építtettek. Ezen a pályán a következő években igen sok községek közötti versenyt bonyolítottak le. A nők is belekapcsolódtak a tekesportba. A tekepályát minden társadalmi réteg használhatta. Ebben az évben vetődött fel a fúvószenekar megszervezésének gondolata. (létrejöttének történetét a Fúvószenekar pontban tárgyaljuk majd) A Tûzoltó Egylet nemcsak szakmai problémákkal foglakozott, hanem már alakulásától kezdve részt vett a község társadalmi és kulturális életében is. 1934-ig az 1887-ben elfogadott alapszabály szerint működtek. A harmincas évek elején a hatóságok új alapszabályt követeltek. 1930-ban egy bizottságot hoztak létre az új alapszabály kidolgozására. Öt év után sikerült elfogadtatni az alapszabályzatot, Dr. Pop Báldi Aurel község körorvos közreműködésével. Érdemes feljegyezni a harmincas évek főparancsnokainak nevét, akiknek vezetésével a Tûzoltó Egylet szervezettségben, felkészültségében, műszaki ellátottságában a csúcsra jutott: Ávéd Zoltán tanító, Koncsag Ferenc Andrásé, Fülöp Sándor tisztviselő, és id. Lőrincz János. A tisztikart és minden tűzoltót illesse főhajtás.
A második világháború után
A második világháború alatt, annak ellenére, hogy a tűzoltók hadi szolgálatra vonultak be, szervezeti életben nem volt megtorpanás. Szerencsére jelentősebb tűzeset nem fordult elő. Dr. Gaál Tamás orvos lakása a központban égett le. A menekülés alatt az alapvető tűzvédelmi felszerelés nem károsodott, azonban a köztulajdonokban lévő sisakok, csákók, dísztáblák stb. jó része elkallódott, úgy, hogy a valamikori 80 sisakból alig maradt meg 35 db. 1948-ban az egyházi és civil szervezeteket beszüntették. Ez alól kivétel volt az Önkéntes Tûzoltó Egylet, amelyet állami irányítás és felügyelet alá helyeztek. Megszűnt a szervezet autonómiája. Negyedévenként állami irányító és ellenőrző szervek szálltak ki. Észrevételeiket, utasításaikat jegyzőkönyvbe rögzítették. Ennek ellenére a szervezet a régi /1934/ alapszabály szerint működött és működik ma is. így minden hónap első vasárnapján elméleti felkészítőt és gyakorlati bemutatót tartanak. 1959 óta majdnem minden évben részt vettek előbb a rajoni majd a körzeti tûzoltó versenyeken, ahonnan legtöbbször az első díjjal tértek haza, amiről számtalan kupa, serleg és oklevél tanúskodik. Ennek a korszaknak főparancsnokai a már említett id. Lőrincz Jánoson kívül, Azbé Mihály, Baricz Lajos, Bajkó Balázs, Lackó József és most immár 24 éve Molnár Vencel.
Jelenleg az Önkéntes Tûzoltó Egylet 42 tagot számlál:
főparancsnok: Molnár Vencel
alparancsnok: Balázs Csaba
tűzoltók: Ambrus Dénes, Ambrus András, Ambrus Zoltán, Ambrus László, Balázs Szabolcs, Baricz András, Baricz Károly, Baricz Zoltán, Baricz Róbert, Baricz Zsolt, Baricz Árpád, Baricz Kálmán, Benedek József, Borsos Lajos, Borsos Ferenc , Domokos Csaba, Fejér Endre, Ferencz Ignácz, Fehér Jenő, Fejér Zoltán, Fejér Miklós, György Ignácz, Hobaj Árpád, Ilyés László, Kiss Attila , Kiss Csaba, Kiss Imre, Kiss László, Kiss Péter, Koncsag József, Magyari György, Madarász Tihamér, Mészáros Imre, Molnár Arnold, Molnár Gellért, Páll Csaba, Pop Szilveszter, Simon István, Török Miklós,Vizoli György
A nagyrészt 2009-ben megalakult fiú és lánycsapat tagjai: Koncsag Gál Szilveszter, Gál Norbert, Gál Zsolt, Vargyas Tihamér, Koncsag Krisztián, Baricz Oszváld, Szekeres Zsolt, Laczkó Ákos, Baricz Hunor, Baricz Noémi, Gáll Timea, Gál Tünde.
Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület (DPPHE)
A Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület 2000. november 10-én jött létre. Eszmei megálmodója Gálné Kovács Irma nyugdíjas pedagógus, népművész, néprajzkutató, az egyesület tiszteletbeli elnöke, a Magyar Néprajzi Társaság, a Veszprém Területi Akadémiai Bizottság és több romániai néprajzi egyesület tagja, Gyergyóalfalu díszpolgára. Alapító tagok: Gálné Kovács Irma, Hunyadi Irén, György István, Nagy Imre, Gál Margit, Török Attila, Sövér Lajos, Pál Csaba, Balázs József, Gál Mihály, Madarász Teréz.
Vezetőségi tagok:- tiszteletbeli elnök- Gálné Kovács Irma
– Hunyadi Irén, Iszlai Katalin, Gál Margit, Török Attila, Sövér Lajos, Pál Csaba.
Az egyesület Gyergyóalfalu volt kántortanítójának, -a „csángók vándorapostola és Alfalu Péterbácsija”-, Domokos Pál Péternek nevét viseli, aki úgy él a gyergyóalfalvi emberek tudatában „mint az igaz szó és a szeretet nagy mestere” (Hargita népe, 2005.12.21.), aki azt vallotta: „Alfalu minden apraját és nagyját határtalanul szeretem” (Domokos Pál Péter). Gálné Kovács Irma meggyőző szavait idézzük: „igaz csak 3 évet élt falunkban (1933-1936), de mély nyomot hagyott a közszellemben. Ő volt aki meghirdette az emberszeretetet, az egymás iránti tiszteletet, a munka megbecsülését és a ragaszkodást a gyökereinkhez, a múltunkhoz. Az egyesület keretében ezt a szellemet tartjuk állandó éberen” (Magyarország, Türjei Kalendárium, 2003) . A tiszteletbeli elnök asszony véleménye szerint ”a hagyományőrző egyesület létrehozását a gyergyóalfalvi életvitel igényelte és napjaink igénye, a rendezvények során a tiszta forráshoz való kötődés, minden szinten, illetve minden vonatkozásban önazonosság és etnikumi sajátosság kivitelezése.”
A fentieket figyelembe véve az egyesület tevékenységének fő célkitűzése hagyományőrzés és ápolás, hagyományátadás és hagyományteremtés, olyan tevékenységek, összejövetelek szervezése, mellyel felkeltjük az érdeklődést falunk népi kultúrája iránt és felhívjuk környezetünk figyelmét milyen fontos a múlt értékeinek megőrzése, hagyományaink ápolása és tisztelete. Az egyesület keretében változatos köri tevékenységeket tartunk: szövés, varrás, faragás, citerázás, népdal és néptánc tanulás, különböző korosztályok szerint. Az itt elkészült munkákat kiállításokon, fesztiválokon, vásárokon népszerűsítjük. Szakmai irányítók voltak az évek folyamán: Gálné Kovács Irma, Madarász Dávidné, Kozma Juliánna, Török Mária, Domokos Árpádné, Ferencz Mária, szövőknél, Török Attila, Pál Sándor a fafaragóknál, önálló tevékenységet folytat László Pál és Kovács Attila, népzene-citeraoktatásnál: Nagy Imre, Kiss Sándor, Iszlai Katalin,Kiss Emese, népdalnál: Fülöp Ibolya, Iszlai Katalin, Pál Ibolya, népi gyermekjátékoknál: Hunyadi Irén, Iszlai Katalin, Szakács Bernadette, Mayer Juliánna, míg a néptáncnál: Pál Csaba, György Szilvia, Gál József, Nagy Botond, Nagy Beáta, Mogyorósi László, Karda László. Rongyvágó kalákák keretében előadásokat tartottak: Hunyadi Irén, Iszlai Katalin, Bogyé Ilona és Simon Jolán. Gyűjtő- és feldolgozó tevékenységek közül legkiemelkedőbbek a Domokos Pál Péter emlékszoba létrehozása (Gálné Kovács Irma), melynek feladata a községhez kötődő nevezetes személyiségek feltárása és hazahozása.